Kiemelt termékeink


  • AD 11 pH Mérő

    AD 11 pH Mérő Könnyen használható kézi pH és hőmérséklet mérő műszer. Borítása cseppálló.Egyszerűen cserélhető a szondája, valamit 2 soros LCD kijelzővel rendelkezik.Minden pH érték automatikusan hőmérséklet kompenzált (ATC).

  • ECO209 pH mérő

    ECO209 pH mérő Az ECO209 készülék különféle közegek (akváriumok, hydroponikus rendszerek, medencék), folyamatos pH mérésére alkalmas eszköz.A mért értékek egyszerűen leolvashatóak a széles LCD kijelzőről, automatikus hőmérsékletkompenzációval van ellátva, továbbá 2 kalibrációs bázisponttal rendelkezik.

  • AD32 EC/TDS mérő

    AD32 EC/TDS mérő Vízálló EC, TDS és hőmérsékletet mérő.A mérőkészülék a AD32P szondával van ellátva, melyet a felhasználó könnyedén kicserélhet. A beépített hőmérséklet szenzor gyors és pontos mérést és kompenzációt biztosít.Minden EC és TDS érték automatikusan hőmérséklet kompenzált (ATC)

  • ECO406 EC mérő.

    ECO406 EC mérő. Az ECO406 EC mérő különféle közegek (akváriumok, hydroponikus rendszerek, medencék, stb), folyamatos mérésére alkalmas eszköz.Rozsdamentes acél hőmérséklet szondával, automatikus hőmérséklet kompenzációval, és LCD kijelzővel rendelkezik.



A pH és mérése


Mint általában a kémiában, vizes oldatokban is dinamikus egyensúlyi rendszerekről beszélünk. Híg vizes oldatokban mindig lejátszódik az eddig megismert leggyorsabb kémiai reakció, melynek során a víz felbomlik hidrogén- és hidroxid-ionokra (tudományos kifejezéssel autoprotolízis). Tiszta vízben a 2 ion mennyisége azonos, és igen kis érték, 10-7 mol/dm3. Ha a vízben egyéb anyagok is vannak, amelyek reakcióba lépnem akár a vízzel, akár valamelyik ionnal, ez a koncentráció megváltozik. Bár maga a koncentráció nagyon kicsi, a jelentősége annál nagyobb: jól tükrözi a vizes oldatban levő egyensúlyi viszonyokat, az ionok arányát.

Mivel a koncentráció több nagyságrendet változhat, ezért az abszolút koncentráció helyett a nagyságrendet jellemző logaritmikus skálát használjuk. A pH híg vizes oldatok esetén az egyensúlyi hidrogénion-koncentráció tizes alapú logaritmusának ellentettje. Bonyolultnak hangzik, de az egyszerűsítés miatt lett bevezetve. A 7-es pH-t semlegesnek, a 7 alattit savasnak, a 7 fölöttit lúgosnak nevezzük. Minél inkább eltér a 7-től, annál erősebben savas vagy lúgos az oldat.

A pH mérésére indikátorokat, vagy elektrokémiai elven alapuló pH-mérő elektródokat használunk. Az indikátorok színe eltér savas és lúgos közegben, pontosabban az átcsapási pH-tartomány alatt és fölött. A két elterjedt használati formája a csepegtetős és a bemártós módszer. Csepegtetős esetben előírt mennyiségű vízhez kell néhány csepp indikátoroldatot adni, és egy színskáláról leolvasni az oldat pH-ját. ez általában olcsó módszer, viszont csak átlátszó, tiszta oldatok esetén használható. A bemártós módszernél az indikátor fel van itatva papírra, amit az oldatba mártva, szintén egy színskála alapján tudjuk leolvasni a pH-t. Ezek a pH-értékek csak tájékoztató jellegűek, de a legtöbb esetben ez is elég.

Pontosabb méréshez pH-mérő elektródákat használunk. A legelterjedtebb módszer a kombinált üvegelektródás mérés. A mérés azon alapszik, hogy egy vékony üveghártya belsejében levő oldat elektródpotenciálja függ a hártyán kívül levő oldat hidrogénion-koncentrációjától. Azért csak attól, mivel ezen ion (látszólagos) diffúziós sebessége nagyságrendekkel nagyobb, mint bármely más ioné (prototróp vezetés). A belső oldat potenciálját egy ugyan azon csőben elhelyezett, jól ismert potenciálú elektródhoz, mint referenciához viszonyítva a mért feszültségből kiszámítható a pH. Ezt a számítást, kalibrálás után, a pH-mérő műszer végzi. A kombinált üvegelektród előnye, hogy viszonylag olcsó, amíg az üveghártya tiszta és ép, addig gyors, pontos. Hátránya, hogy a vékony üveghártya érzékeny mechanikailag, mindig nedvesen kell tartani, és óvni kell a szennyezésektől.

Terjedőben vannak a félvezetőn alapuló pH-mérő elektródok. Ezek kevésbé érzékenyek, szárazon is tarthatók, hasonló pontosságúak, viszont az áruk jelenleg még magasabb, mint az üvegelektródoké.


Az EC és mérése


A természetes vizek mindig tartalmaznak oldott anyagokat, gázokat, ionos én nemionos anyagokat. Ezek mennyisége nagyban befolyásolja a víz felhasználhatóságát.
A híg vizes oldatok sótartalma arányban áll azok elektromos vezetőképességével (electrical conductivity, EC). Bizonyos megkötések mellett mondhatjuk, hogy minél több az oldott só, vagy ionos vegyület a vízben, annál nagyobb a vezetőképessége. A vezetőképesség függ még a hőmérséklettől is, minél magasabb a hőmérséklet, az ionok annál könnyebben mozdulnak el, tehát annál nagyobb a vezetőképesség. Az általánosan használt vizek vezetőképességét mS/cm-ben (millisiemens/centiméter) adjuk meg. Különösen Amerikában az EC helyett az összes oldott sótartalmat (total dissolved salt, TDS) használják. Ennek mértékegysége a ppm, ami gyakorlatban milligramm oldott só/liter víz. Az alapján, hogy milyen sóra vagy sókeverékre állítják be a mérést, többféle átszámítási skála létezik ppm és mS/cm között, viszont azok egyértelműen megfeleltethetők egymásnak. A mérőműszerek kijelzése átkapcsolható a 2 érték között.

Mindkét skála esetén a mérés elve azonos: ismert felületű és távolságú elektródokat lógatunk a mérendő oldatba, néhány kHz-es váltóáramot kapcsolunk rá és megmérjük a 2 felület közötti ellenállást. Az ellenállás reciproka a vezetés. A legtöbb vezetőképességmérő cella beépítve tartalmaz egy hőmérőt is, ami alapján a hőmérsékletkompenzációt a mérőműszer el is végzi (automatic temperature correction, ATC). Mivel a mérőcella pontos geometriája gyártás során nehezen mérhető, illetve használat során idővel változhat (masszív lerakódás, korrózió, kopás), ezért kalibrálni szokták ismert vezetőképességű oldatokkal. Ezt a gyártás során általában el is végzik. Ha nincs szükség nagy pontosságú mérésre, ez a kalibrálás el is maradhat, de akkor kis fenntartással, tájékoztató jellegűnek kell venni az eredményt.

A mérőcella a legtöbb esetben üveg, vagy műanyag házba rögzített grafit, rozsdamentes acél, vagy platina elektródból áll. Mivel nincs belső elektrolit, ezért szárazon tartható, mechanikailag ellenállóbb, mint a pH-mérő. A mérőcellán a folyadék szabad áramlása biztosított, tisztítására van lehetőség. A több nagyságrendet átfogó mérőfejekben több elektródpár lehet a pontosabb mérés érdekében.